2008. február 1., péntek

Szenvedély

Édes légy, mint az elsőbátortalan csók, melyben visszafojtott várakozás lobog!
Reszkess a vágytól, de ne szólj semmit, már messziről halljam ahogy véred ereidben robog!
Légy mint kitörni készülő vulkán -csöndes- hagyd éreznem rettentő erőd!
Ne érj hozzám, de szegezz magadhoz, minden porcikád értem égjen!
Csukott szemmel is lássam hatalmas tüzedet, ujjad végében tudjam a lángot!
Most nem elég a csöndes, elringató szeretet!
AKARJ ENGEM, mint ki öröktől akar!
Forró lehellet legyen minden, ki nem mondott szavad, s mikor szememből a vágy könnycseppként kicsordul majd akkor, csak akkor add nekem magadat.

Nincsenek megjegyzések: